A II. világháborús német csatahajó, a németek által elpusztíthatatlannak kikiáltott, ám első útján a tengerbe bombázott Bismarck több mint hatvan év után ismét a figyelem középpontjába került.
Bombazáport szórt, megsemmisítő csapást mért 1941 májusában a brit haditengerészet Németország “elsüllyeszthetetlennek” vélt hajójára, a DKM Bismarckra rögtön annak első tengeri útján. Arra a német hadihajóra, amely vízre bocsátásától kezdve képesnek látszott rá, hogy uralja az Atlanti-óceán északi vizeit, s egyúttal megváltoztassa a háború menetét. A Bismarck ugyanis a maga 15 hüvelykes kaliberű lövegeivel több mint 12 mérföldes távolból is képes volt megsemmisíteni az ellenséges hajókat. A hajó csaknem olyan hosszú volt, mint a Titanic, annál 20 lábbal szélesebb, s másfélszer gyorsabb. Technikai és hadi felszereltségét jól jellemzi, hogy útjának kezdetén egyetlen lövéssel süllyesztette el a brit flotta büszkeségét, a HMS Hood cirkálóját, és ezzel 1 400 tengerészt küldött hullámsírba.
A kezdet
A németek 1939 februárjában – a nemzetközi törvények megszegésével – bocsátották vízre a több mint 50 ezer tonnás csatahajót, a kor legnagyobb tengerjáróját, a Bismarckot – jóllehet az érvényes nemzetközi egyezmények értelmében a csatahajók nem haladhatták volna meg a 35 ezer tonnát. A Bismarck tömegének 40 százalékát páncéllemez borítása tette ki, nyolc 38 centiméteres és tizenkét 15 centiméteres löveggel volt felszerelve, és végsebessége elérte a 30,1 csomót. 1941 májusában Günther Lütjens tengernagy vezetésével – a Rheinübung-hadművelet keretében – német hajórajt parancsolnak a nyílt vizekre. A hajóraj – élén a Bismarckkal – Hamburg kikötőjéből indulva a Dániai szoroson áthaladva megkerülte Izlandot, majd kihajózott a nyílt óceánra. A németek feladata az volt, hogy elpusztítsák a szövetségesek utánpótlását szállító konvojokat. A náci hajórajjal ekkor – paramétereit tekintve – összesen három brit hajó tudta felvenni a versenyt: a Hood, a Renown és a Repulse. Mindegyikük régebbi építésű volt, mint modernebb német vetélytársaik.
A vég kezdete
Amint a brit Suffolk cirkáló és testvérhajója, a Norfolk (május 23-án) megpillantotta a Bismarckot és a Prinz Eugen nehézcirkálót, mögéjük soroltak, majd radarberendezésük segítségével tisztes távolságból követni kezdték azokat. Az üldözéshez hamarosan a Prince of Wales csatahajó, valamint a Hood és négy romboló is csatlakozott. Ekkor a szerencse egy időre a németek mellé állt, hiszen a britek szem elől tévesztették őket, ám nemsokára ismét nyomukra bukkantak a tenger hullámai közt: a brit haditengerészet hajói azonnal tüzet nyitottak a Bismarckra és a Prinz Eugenra. Természetesen a Bismarck sem maradt adós: az ellentámadás következtében a Hood fedélzetén tűz ütött ki, ugyanis berobbant a légvédelmi ágyúk fedélzeten tárolt muníciója. Az azt követő sorozattűz pedig végképp megadta a kegyelemdöfést a Hoodnak: előbb kigyulladt, majd hamarosan fel is robbant. A kettéroppant hajótörzs tat felőli vége azonnal elsüllyedt, amelyet három perccel később a hajóorr is követett a hullámsírba. Az 1 418 tisztből és közrangú tengerészből álló legénységből csupán hárman maradtak életben. A német hajók ekkor a Prince of Wales ellen fordultak, amelynek műszaki gondjai támadtak a tüzérségi lövegeivel. A britek visszavonultak, a Bismarck pedig a nyílt tenger felé vette az irányt. A német csatahajót tisztes távolból tovább követte a Norfolk, a Suffolk és a Prince of Wales.
A Bismarckot ért első találat súlyos olajszivárgást idézett elő, amelynek következtében nem csupán az olajkészletek fogyatkoztak meg, de a szomszédos üzemanyagtartályok is szennyeződtek. Lütjens tengernagy vezetésével a hajóraj a francia partok felé vette az irányt, hogy a szükséges javításokat elvégezhessék. A britek abban bíztak, hogy a Bismarckot sikerül kelet felé csalogatniuk, ám a német csatahajó kitért üldözői elől. (folytatjuk…)