A vég
Egy nappal később a brit flotta Swordfish típusú vadászrepülője torpedótámadást intézett a Bismarck ellen. A támadás eredményeként a hajótesten támadt nyíláson még gyorsabban ömlött befelé a víz. Később újabb torpedó csapódott be a hajó farába; a kormánylapátokban esett kár kormányozhatatlanná tette a hajót. A Bismarckot – különleges kialakításának következtében – csak a hajócsavarokkal lényegében lehetetlen volt kormányozni. A britek ekkor szem elől tévesztették a Bismarckot és társhajóját, s csak másnap reggel, május 26-án pillantották meg újra mintegy 130 mérfölddel a King George V. csatahajótól délre. A gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált Bismarck a széllel sodródott – a britek legnagyobb megdöbbenésére egyenesen a King George V. felé. A britek lelassítottak, hogy elkerüljék az éjszakai ütközetet, s felkészültek, hogy napkeltekor támadást intézzenek a sebesült Bismarck ellen.
Május 27-én korán reggel a brit csatahajók és nehézcirkálók körbefogták az immár magatehetetlen Bismarckot, s alig két óra alatt megsemmisítették annak teljes fegyverzetét. A lángokban álló Bismarck hajóteste a szokásosnál már jóval mélyebbre merült, ám mégsem süllyedt el. A brit parancsnokok elrendelték, hogy valamennyi torpedóval felszerelt hajó egyszerre intézzen végső támadást ellene. Délelőtt 10:25-kor a Dorsetshire cirkáló két torpedót lőtt ki a Bismarck jobb oldalába; a torpedók a híd alatt robbantak fel. 10:36-kor újabb torpedó csapódott be, ezúttal a hajó bal oldalába. A hajó lassan bal oldalára dőlt, majd tatja süllyedni kezdett. Négy perccel később a Bismarck felborult és alámerült a hullámokba. 2 300 fős legénységéből csupán 110-en maradtak életben.
A szövetséges konvojok fellélegeztek: Hitler egy csapásra elvesztette tengerek feletti uralmának e rettegett jelképét. A német haditengerészet a továbbiakban lényegesen nagyobb óvatossággal fogott hadműveletekbe a britek számára életfontosságú atlanti-óceáni közlekedési folyosókon.
Hullámsír és feltámadás
1989 júniusában – több mint 48 évvel az elsüllyedés után – tengeri régészek bukkantak a Bismarck sok vihart látott hajótestére, amely a mai napig is talpon áll az Atlanti-óceán északi részén, egy óceánfenéki hegyoldalon, csaknem 4 800 méter mélységben. Három évvel később a Titanic című film Oscar-díjas rendezője, James Cameron tett látogatást a Bismarck elsüllyedésének helyszínén: a filmes magával vitte azt a bámulatos technikát is, amelynek révén korábban lencsevégre kaphatta a tenger alatti történelem számos fejezetét. Cameron a Discovery Channel kezdeményezésére elhatározta, hogy a mélytengeri filmforgatási szakértelmét és legújabb fejlesztésű berendezéseit és technológiáit az elsüllyesztett hajó előzetes részletes külső feltárásában is beveti, majd arra is felhasználja, hogy a történelemben először a hajó kísérteties gyomrába is bepillantást nyerjen. Így két órás exkluzív dokumentumfilmet forgatott a Bismarckról, lehetővé téve, hogy a nagyvilág – a hajó pusztulása óta először – megpillanthassa a hullámsírba süllyedt német csatahajót.
Cameron-expedíció
Cameron, akit már régóta vonzott a Titanichoz oly sok tekintetben hasonló, ugyancsak elpusztíthatatlannak vélt hajó története, a film révén napfényre hozta a Bismarck rég elveszettnek hitt titkait. “Bismarck – akárcsak a Titanic – olyan hely, ahol valódi emberi drámával szembesülhetek, mégpedig pontosan ott, ahol az valójában megtörtént. Mi több, a Bismarck elsüllyedése a 20. század történetének jelentős eseménye. Történelmi emlékmű. Nekünk, a ma társadalmának nem szabad elfelednünk a múltat, s a játékfilmek és dokumentumfilmek épp a múltra emlékeztetnek bennünket a maguk drámai eszközeivel.” – vallja a rendező.
A film készítői részben forradalmian új kamera- és világítás-technikát használtak, részben pedig úgynevezett távirányítású járműveket (ROV búvárrobotokat), amelyeket a rendező korábbi tenger alatt forgatott filmjeinek, így többek között a Titanicnak a forgatására fejlesztettek ki. A ROV búvárrobotokat Cameron fivére, Mike és cége, a Dark Matter LLC kifejezetten hajóroncsok feltárására tervezte és építette – 1,25 millió dolláros költséggel. A búvárrobotok különleges kialakításuk révén számos különböző bázishajóról indíthatóak, így többek között a – hat kilométer mélységig merülni képes – MIR tengeralattjárókról is. Egyedi kialakításuknak köszönhetően a távirányítású búvárrobotok fel tudják tárni az elsüllyedt hajók belső terét anélkül, hogy bármilyen adat- és tápkábelt vagy rögzítőpányvát fel kellene csévélniük a feladat végeztével; ennek köszönhetően minden olyan térbe behatolhatnak, ahol elég hely van számukra a manőverezéshez, és a bejárt útvonal mentén bármely nyíláson át elhagyhatják a vizsgált objektumot. A távirányítású járművek paramétereit úgy alakították ki, hogy átférjenek a Titanic “B” fedélzetének kajütablakain, ugyanis első bevetésükre James Cameron 2001-es Titanic-expedíciója alkalmával került sor a Ghosts of the Abyss című 3D IMAX fim készítésekor. A búvárrobotok bejárják a Bismarck belső terét is, s ezzel elsőként pillanthatnak be e hatalmas csatahajó titokzatos bensőjébe azóta, hogy az a tenger fenekére merült. A film külön érdekessége, hogy Cameront a felfedező útjára elkísérte Walter Weintz (80) és Karl Kuhn (79) is, akik a Bismarckon szolgáltak azon a végzetes úton.
Az általuk elmondottak és a kutatás során felfedett titkok újabb kérdéseket vetnek fel, amelyek ugyan a csata végső kimenetelét nem befolyásolhatják, ám a történelmi hűség szempontjából, no meg a nemzeti büszkeség szempontjából lényegesek lehetnek: Vajon a HMS Dorsetshire brit nehézcirkáló utolsó támadása volt a Bismarck csatahajó elsüllyedésének végső oka? Vagy – ahogyan a túlélők állítják – robbanótöltetek segítségével a németek maguk lékelték meg a hajót, hogy a britek ne arathassanak fölötte totális győzelmet?
Előzmény: Bismarck csatahajó története - I. rész