Valaha a twa törzs volt Ruanda leggazdagabb népe, ma az éhhalál fenyegeti őket. Ruanda nyolcmilliós lakosságának alig 1 százalékát alkotja a twa törzs. Miközben az ország megpróbál talpra állni a 12 éves polgárháború után, a mindössze 20 ezres közösséget mindenki lenézi. A többségben lévő hutu és tutsi törzsek mellett a twa-kat az éhhalál fenyegeti, nincs munkájuk.
Ruanda nyugati részén, a Muhabura vulkán környékén az erdők mélyén élt egykor a csöppnyi twa közösség. Ma már a közelébe sem mehetnek egykori lakhelyüknek. Az öregek visszasírják a régi, szép időket, amikor az erdőtől megkaptak mindent, amire szüksége volt: ételt, gyógyszert, ruhát.
Ma naponta több mint 30 km-t kénytelenek gyalogolni, hogy egy kis alamizsnához jussanak. Az idős asszonyok gyakran 5-6 gyermekről és unokáról gondoskodnak. No persze csak akkor, ha tudnak, hiszen a koldulásból nem mindig lehet elegendő babot vagy burgonyát összegyűjteni. A twa asszonyok többsége egyébként agyagedényeket készít, már kora hajnalban kelnek, hogy agyagot gyűjthessenek a környező mocsárból. Ha naponta harminc kancsót és fazekat elkészítenek, akkor havonta négy dollárt, azaz nagyjából 900 forintot keresnek. Ez persze csak arra elég, hogy népes családjaik asztalára naponta egyszer szerény ételt tegyenek. A gyerekek többsége alultápláltság miatt még azelőtt meghal, hogy elérné a felnőttkort. A fiatalok iskoláztatása szintén reménytelen. Egyrészt nincs rá pénze a családoknak, másrészt nem is küldik szívesen a csemetéket iskolába, hiszen a twa gyerekeket társaik kiközösítik. A fiatalok 96 százaléka gyakorlatilag analfabéta.
A lenézett és kiközösített népességnek azért kell ilyen siralmas körülmények között élniük, mert a ruandai kormány környezetvédelem címén nemzeti parkokat hozott létre, miközben az addig ott élőket kártérítés nélkül elűzte lakhelyükről. A parkok most az ország egyik legfontosabb bevételi forrásai, hiszen a világ minden tájáról érkeznek turisták, akik fizetnek azért, hogy gorillákat láthassanak.
A Szervezet a Twak Integrációjáért képviselője Anicet Ndemeye azt mondja, hogy a kormánynak földet kellene adnia a twaknak, akik elsősorban a mezőgazdaságból és az állattenyésztésből élhetnének. Ugyanakkor meg kellene tanítani őket a hatékony földművelésre is.
Feltételezések szerint a ruandai 1994-es népirtásnak 10 ezer twa esett áldozatul, a törzs egyharmada veszett oda. A ruandai kormány az ország talpra állításán dolgozik, „Harc a felépülésért” jelszóval. A felépülés azonban mintha nem terjedne ki a 20 ezres közösségre, akik maguk sem tudják, hogy mit vétettek.